Augusztus elején felhív JP, azt mondja, ugrunk. Mondom neki: ugrunk.

Az ugrás Siófoktól nem messze, 3500 méter magasból történt egy méretes helikopter gyomrából, egyikünk-oktató-ejtőernyő szendvics formájában. Összesen négyen voltunk, Zsuzsi, Balázs, JP, meg én. Az egész legpoénosabb pillanata -- mi más, mint -- a kiugrás volt, amikor elkezdesz zuhanni, de alattad csak a nagy semmi van...

Eszméletlen érzés a szabadesés. Igazából csak egy pár másodpercig furcsa, amíg a légellenállás miatt be nem áll a sebesség, onnantól a levegő megtart, pont olyan, mintha egy nagyon puha ágyon feküdnél. Ez az oka annak, hogy nem kell tartani semmiféle kellemetlen élettani hatástól. A szabadesés nagyjából egy percig tart, ez kb. kétezer méter szintkülönbséget jelent, ebből adódik a dolog kellemetlen része: borzasztó nagy a légnyomásváltozás, ami miatt a füled őrült módon elkezd pattogni. Ez annyira szokatlan helyzet, hogy nem nagyon tudsz jelen lenni, igazából fel sem fogod, hogy mi történik veled. Másodszorra talán még érdekesebb lesz, akkor a legtöbb dolog már nem fog a meglepetés erejével hatni, és jobban oda lehet figyelni.

Az egy percnyi szabadesést 4-5 perces ejtőernyőzés követi, ami nagyjából elég is, ennyi idő után már kezd unalmassá válni az elsőre lenyűgöző kilátás a Balatonra. :-P Az oktatóm egy kanyar erejéig átadta az ernyő irányítását, hatalmasat fordultunk. A földet érés sokkal simább, mint amire az ember számítana: egy kisebb seggreülés a vége.

Hazafelé az élményeket feldolgozandó beugrottunk Zsuzsihoz, megnéztük mindannyiunk filmjét. Közben elfogyott fejenként kb. másfél üveg pezsgő, 4 tequila, és hogy még mi minden, azt tényleg nem írhatom le. ;-) Megalakítottuk a Koke Flyin' KriminalZ nevű csapatot, amely célja, hogy a mostanihoz hasonló dolgokkal szórakoztassuk magunkat. Még idénre megállapodtunk egy barlangászásben, mert az Erdélyben nagyon jó volt, télen lesz snowboardozás, és egyébként minden ősszel és tavasszal egy-egy (vagy több :-D) ugrás.

Balázzsal úgy 11 felé jöttünk el, útba ejtettük a Széna téri Nagyit, majd itt aludtunk.

Mindenki azt kérdezi, hogy nem féltem-e. Ilyenkor nem szoktam érteni, hogy mitől kellett volna félnem. Egyrészt fajlagosan is sokkal kevesebb ejtőernyős baleset történik, mint szinte bármilyen másfajta, másrészt úgy voltam vele, hogy ha mégis valami gáz lesz, hát legyen. Avagy történjen, aminek történnie kell.

Videó is készült az egészről az oktató kezére rögzített kamerával, aminek az anyagát mindegyikünk megkapta DVD-n.