Tudtam én, hogy hatalmas parti lesz ez (is), úgyhogy biztos, ami bizos egy nappal előre megvettem a jegyet rá, és nem csalódtam.

Igaz, világzenének nevezni azt, amit hallottunk, némileg túlzás. A Dreadzone-ra még csak-csak rá lehetne eröltetni, de a Transglobal Undergroundra semmiképp, vagy csak nagyon szűkösen. Mindazonáltal utóbbi tetszett jobban. A stílusukat nem tudom meghatározni. Nem arról van szó, hogy valami merőben új dolgot találtak ki, csak arról, hogy annyira természetes és bámulatosan egyszerű zenét játszottak, hogy semmiféle kategóriába nem illik bele. Mindenképp érdemes odafigyelni rájuk.

Palotai aput eddig csak üres táncparkettnek hallottam zenélni, ami kétségkívül az én hibám. Most azonban alig lehetett elférni.

Aysegüllel voltam, ő a Dreadzone-t nagyon szertte, a Transglobal Underground fellépéséről viszont eljött, mert unalmasnak találta. Utána a buli alatt a tömegből egy kis pihenés céljából kijőve látom, hogy az asztalunk mellett ugrál, úgyhogy eredeti szándékomtól eltérően csatlakoztam hozzá.

Ez már a sokadik olyan parti, amire szívesen meghívnék másokat, de mivel az előadókat általában részint vagy egyáltalán nem ismerem, mindig attól félek, hogy nem lesz olyan jó, mint amilyennek gondolom, és ezzel csalódást okozok a barátaimnak. Persze értem én, hogy ez egyéni ízlés kérdése, és nem biztos, hogy ami nekem nem jónak minősül, az az ő szemükben sem az. És viszont.