Múlt hét pénteken írt egy SMS-t Jonas, hogy bevitték az Erzsébet Kórházba. Sajnos csak este tudtam volna bemenni, de addigra már rég lejárt a látogatási idő, ezért aztán szombat lett belőle. Majorann a mentősöktől megtudta, hogy az urológián kell keresni.

Szerencsére nincs nagyon komoly baja, csak valami fertőzést szedett össze. Ha minden jól megy, most pénteken kiengedik, de lehet, hogy hétvégére is benn kell maradnia.

Azt mondta, hogy borzasztóan unatkozik, és mivel a kórház csak kétszáz méterre van innen, igyekszem minden nap bemenni hozzá és segíteni, hogy elfoglalja magát. Szombaton Az ember tragédiáját vettem meg neki angol fordításban, amit két nap alatt el is olvasott és nagyon szerette, aztán a Terror Házában összegyűjtőtt jegyzeteket vittem be neki -- a XX. század Közép-Európájának történelme érdekli a legjobban --, ma pedig egy Rubik-kockát kapott, azzal ellesz egy darabig.

Péntektől keddig egy lepusztult, szörnyen kinéző kórteremben volt -- nagyon utálta, meg is tudom érteni --, aztán érthetetlen indítékoktól vezérelve átvitték egy másikba, ami nagyságrendekkel jobb. Itt már csak úgy is megkérdezik az orvosok, hogy hogy van, mármint az a kevés, aki tud angolul. Azt mondja, valószínűleg jobban megnézték a biztosítását.

Elképesztő, hogy aki csak rendesen fizeti a TB-t, az milyen szolgáltatást kap érte. Ott tartunk, hogy ha emberi körülmények között akar gyógyulni valaki, akkor még ezen felül kell áldoznia a bitosítására. Már eleve ez a (legalább) kétszintű rendszer visszatetsző nekem. Mintha annak, aki többet fizet, több joga lenne az egészséghez... (És ez általában az emberek kisebb része.)