Lassan kezdem már nem számolni, hogy hányan fordultak meg nálam.

31-én nem sokkal éjfél előtt írt Tomáš, hogy itt ragadt éjaszakára Budapesten, és hogy nincs hol aludnia. 1 óra felé találkoztunk a Blahán, kb másfél órán keresztül ettünk meg beszélgettünk, és mire reggel felkeltem, már nem volt sehol. Persze nem csak úgy eltűnt; mondta este, hogy a reggeli busszal elmegy Prágába. Mondhatni, villámlátogatást tett.

Alighogy Tomáš elment, írt Natalia, hogy elnézte a dátumokat, és csak 6-ig foglalta le a hostelt, noha 9-ig maradna. Leleveleztük, hogy akkor jön. Másnap újabb üzenet érkezett tőle, hogy akkor este ellopták a táskáját, benne az összes pénzével, a bankkártyájával, és a telefonjával. Ezért aztán előbb találkoztunk, de még egy éjszakát ott töltött, mert mivel nem csekkelt ki a hostelből, így is-úgy is kifizettették vele. Így aztán 4-én jött át, és 9-én ment el.

Szombaton a ZP-ben voltunk a hosteles ismerőseivel. A Gödörnél szedtük össze a társaságot 10 óra felé, így a koncertről lemaradtunk. JP is csatlakozott, összesen nyolcan voltunk, és mindössze mi ketten képviseltük kis hazánkat. :-) Egyészen jól sikerült a buli, ugyanis hajnali 5 felé értem haza, egyedül, Natalia az éjszaka hátralevő részét és a délelőttöt az utcán töltötte az egyik ismerősével, aki másnap utazott el. Délben telefonált a hostelből, hogy otthon vagyok-e még. Merthogy vasárnap haza akartam menni vidékre. De aztán megoldottuk: én elmentem, ő meg nálam maradt aludni.

Hétfőn Aquincumba mentünk, illetve mentünk volna, ha nem lenne zárva hétfőnként. Ebből látszik, hogy a legtöbb esetben gőzöm sincs, hogy milyen nap van, teljesen tipikus. Legalább sétáltunk egy nagyot Óbudán, hazafelé megittunk egy üveg sangriát a Margit-szigeten a fűben, este Bikinin voltunk a ZP-ben, ahol találkoztunk Viktorral, akit Natalia szintén megkeresett CS-ügyben, csak én válaszoltam előbb. Kata és JP tartottak velünk. A Bikini nagyon tetszett neki, noha salsa és techno-rajongó.

Kedden a Terror Házát jártuk be, este a Fogasház nevű, újonnan nyílt romkocsmában voltunk Viktor meghívására. Ott Jonas-szal futottunk össze, aki egy pub crawl résztvevőjeként kortyolgatta a magyar söröket épp akkor épp ott. Szerdán összecsomagolás után kikísértem a reptérre.

Natalia egy igazi latin szépség. A szülei kolumbiaiak, és noha az Egyesült Államokban ismerkedtek meg, ő Kolumbiában született és élt tizennégy éves koráig, amikoris visszaköltöztek az Államokba. Márciusban indult útnak, négy hónapot Mallorca-n dolgozott pincérként, aztán elkezdett utazgatni Európában: Róma, Milánó, London, Amszterdam, Zürich, Prága... ennyit sikerült megjegyeznem. Budapestről Rómába ment, ahol találkozott az anyukájával, azután még egy kis Madrid, aztán 300-400 km zarándokút után Santiago de Compostela (noha nem vallásgyakorló, de sokat vár ettől az úttól), novemberben vissza az Államokba. Januárban Ausztrália. Nem irigylem. Nem. :-)

Elsőre kicsit flegmának és zárkózottnak tűnt -- ez akár betudható a dolgai ellopásának is --, de aztán nagyon jól összebarátkoztunk. Sajnáltam, hogy elment, de megígérte, hogy jelentkezik.