Az utóbbi időben érdeklődés hiányában leszoktam a koncertbeszámolók írásáról, hacsak nem valami miatt különös figyelmet érdemel egyik-másik. Ez ilyen volt. Nem túl nagy lelkesedéssel indultam neki, egyrészt, mert csütörtökre esett a kocertnap, másrészt a csapat nyári teljesítménye és utolsó albumának minősége messze elmaradt az elvárhatótól.

Már a kezdés némi meglepetést okozott, ugyanis az ősidőkből való Indul került sorra először, amit még sosem hallottam élőben. A folytatásban majdnem az összes régi, igazi colorStaros szám sorra került, az új lemezről (szerencsére) csak a Sudden Love és a Roam the Land csendült fel. Előbbinek örültem, mert nagyon jó munka, az utóbbit viszont hanyagolnám a helyükben még akkor is, ha ez a lemez másik húzószáma. Egy alkalommal lehetett látni az arcukra kiült aggodalmat, mikor megint nem sikerült ugyanarra az ütemre elkezdeni a számot, és ebből mindenféle bonyadalmak származnak ilyenkor. Mindenesetre kevesebb volt a baki, mint az elmúlt időben. Zo szerint csak "gödrös" repertoárt vettek elő. A második-harmadik sorban ugráltuk végig a majd' két órás koncertet.

Szeretnék hinni benne, hogy összekapták magukat, visszataláltak a valódi énjükhöz, és hogy feltámad a colorStar. Ehhez viszont kellene egy új lemez is, ami sajnos -- tekintve, hogy az előző mindössze pár hónapja jelent meg -- még messze van.